Vigvári András kutatásának fókuszában az egykori külterületi zártkertek és nyaralóövezetek (informális) lakóövezetté alakulása áll, mely a rendszerváltás utáni térbeli polarizációs folyamatok egyik legnyilvánvalóbb példájának tekinthető. Az általa vizsgált terek lakhatási célú használatát a magyarországi (lakhatási) válság ciklusainak tükrében vizsgálja, mely során arra kíváncsi, hogy az egykori zártkertes övezetek lakhatási célú használata milyen új városszéli/agglomerációs tereket hoznak létre, és ez hogyan illeszkednek a rendszerváltás utáni lakás és területi politikákhoz. A kutatás tágabban illeszkedik a posztszocialista szuburbanizációs és lakásszociológiai folyamatokat vizsgáló kutatásokhoz (lakhatási finanacializáció, informális lakhatás, térbeli kirekesztés).