Útkeresés: fenntartható egészségügyi ellátás az orvosképzésben

Az Egyesült Királyságban 2018 óta kötelezettség a téma beépítése a tantervekbe  

 

Önálló tantárgy vagy mindent átható személet? Ez az egyik legfontosabb kérdés annak kapcsán, hogy hogyan jelenjen meg a fenntarthatóság az egészségügyi képzésekben. Egy 2019-ben, az Egyesült Királyságban megjelent tanulmány arra a kérdésre kereste a választ, milyen feltételek nehezítik, illetve támogatják a fenntartható egészségügyi ellátás oktatását az orvosi egyetemeken. Az ennek kapcsán megfogalmazott javaslatok nem csak az orvosképzésben, hanem a felsősoktatás minden területén segíthetik, hogy a fenntarthatósággal kapcsolatos ismeretek minél több oktatóhoz és hallgatóhoz eljuthassanak.

Az ökológiai válság kihívásait felismerve [1] az Egyesült Királyság Általános Orvosi Tanácsa az orvosi képzéseket 2018-óta új kötelezettség elé állítja: minden végzett orvosnak ismernie kell a fenntartható egészségügyi ellátás jellemzőit. Az Imperial College London egy mesterképzős hallgatója úgy döntött, hogy saját eszközeivel segíti az orvosi egyetemek fenntartható egészségügyi ellátással kapcsolatos tantervfejlesztését. Ezért szakdolgozati feladatként e téma kutatását választotta [2]. Az adatgyűjtés során az orvosképzésekben résztvevő oktatókkal készítettek interjúkat, ezek elemzése alapján azonosították, hogy melyek a főbb nehezítő, illetve támogató tényezők.

A problémák azonosítása mellett, feltártak olyan javaslatokat is, amelyek a fenntartható egészségügyi ellátással kapcsolatos tantervfejlesztést támogathatják.

  1. A fenttarthatóság tanterven belüli horizontális megjelenítése: a fenntarthatóság ne tantárgyként, hanem egy olyan témaként kerüljön be a tantervekbe, amely az orvosképzés egészére kitejed. Minden tantárgy a saját témáinak tárgyalása közben foglalkozzon e téma tárgyalásával.
  2. Az egyetem vezetésének támogatása: az egyetemek vezetése fejezze ki a fenntarthatósággal kapcsolatos oktatás iránti elköteleződését, és ezt deklarálja az intézményi küldetésnyilatkozatokban, fejlesztési stratégiákban és jelenjen meg az egyéb, összegyetemi működést is meghatározó dokumentumok szövegében.
  3. Az oktatók támogatása: álljon rendelkezésre szakmai támogatás az oktatók számára, hogy a fenntarthatósággal kapcsolatos ismeretekről, valamint az azok átadását segítő módszerekről és technikákról naprakész tudással rendelkezhessenek.
  4. Érzelmi és mentális támogatás biztosítása: az intézményeknek fel kell készülniük a hallgatók és az oktatók érzelmi-mentális támogatására, mivel a fenntarthatóság kérdéseinek tárgyalása erős érzelmi reakciókat válthat ki, amelyek feldolgozásához szakemberek segítségére lehet szükség.
  5. Erőforrás-optimalizálás: az egyetemek a fenntarthatóság szellemiségét követve osszák meg egymással a fenntartható egészségügyi ellátással kapcsolatosan létrehozott tananyagaikat és a jó oktatási gyakorlataikat.
  6. Hatásvizsgálat: a fenntartható egészségügyi ellátással kapcsolatos oktatás eredményeinek azonosítása, valamint az oktatás fejlesztését segítő visszacsatolások megfogalmazása érdekében az egyetemek hozzanak létre e területtel összefüggő értékelési rendszert.

A javasolt változtatások nem csak az orvosi képzések, de a felsősoktatás minden területén alkalmazható ajánlásként segíthetik, hogy a fenntarthatósággal kapcsolatos ismeretek minél több hallgatóhoz és oktatóhoz eljuthassanak.

 

 

[1] Health Care’s Climate Footprint – How the health care sector contributes to the global climate crisi and opportunities for action. Health Care Without Harm Climate-smart health care series, Green Paper Number One, 2019, https://noharm-global.org/sites/default/files/documents-files/5961/HealthCaresClimateFootprint_092319.pdf

[2] Tun, S. M. Fulfilling a new obligation: Teaching and learning of sustainable healthcare in the medical education curriculum Medical Teacher, 2019, 41:10, 1168-1177, DOI: 10.1080/0142159X.2019.1623870

 

Girán János