Magyarországon az üvegházhatású gázok kibocsátásának közel 3 százaléka az egészségügyi ellátással összefüggő tevékenységekből adódik

Az egészségügy működtetéséhez önmagában is sok energia szükséges. Emellett jelentős mennyiségű anyagot, terméket használnak fel, így a keletkező hulladék is számottevő. De már önmagában az a tény is növeli az üvegházhatású gázok kibocsátását, hogy az orvost személyesen felkeresve közlekedni kell. Ez utóbbira megoldás, ha a fizikai orvos-beteg találkozások számát csökkentjük. Az eszköztár adott: a modern infokommunikációs rendszerek, a telemedicina, a keletkező dokumentumok papír alapú kezelése helyett az elektronikus megoldások, vagyis az úgynevezett e-egészségügy fejlesztése mind-mind ezt célt szolgálják. Egy nemrég megjelent tanulmány azokat a publikációkat tekintette át, amelyek az egészségügyi szolgáltatások karbonlábnyomának változását vizsgálták a telemedicina bevezetésének függvényében: csökken-e a karbonlábnyom? Igen.

A telemedicina olyan infokommunikációs eszközzel támogatott diagnosztikus vagy terápiás-, távfelügyeleti eljárás, távkonzultáció, amelynek során az ellátásban részesülő és az ellátó személy közvetlenül nem találkozik, a kapcsolat online elektronikus kapcsolaton keresztül távolról valósul meg [1]. Az orvos-beteg találkozások számának jelentős csökkenése az egészségügyi szolgáltatáshoz kapcsolódó közlekedés csökkenéséhez vezet, amely a karbonlábnyom csökkenését is maga után vonja.

Infografika az egészségügyi rendszerek és a környezetterhelésről

Az infografika az alábbi publikációk alapján készült:

• Lenzen, M. et. al. (2020) The environmental footprint of health care: a global assessment. Lancet Planet Health. 4. e271–79.
• Pichler, P-P. – Jaccard, IS. – Weisz, U. – Weisz, H. (2019) International comparison of health care carbon footprints. Environ Res Lett. 14. 064004.

 

A legrégebbi, több mint 500 éves múltra visszatekintő londoni orvostudományi képző- és kutatóintézet, a Royal College of Physicians munkatársai arra voltak kíváncsiak, hogy közvetlenül a telemedicina bevezetését követően hogyan változott az egészségügyi szolgáltatások karbonlábnyoma [2]. Összesen 14 erről szóló publikációt elemeztek. A tanulmányok mindegyike a karbonlábnyom csökkenéséről számolt be. Ennek mértéke erős lineáris összefüggést mutatott azzal, hogy az adott egészségügyi szolgáltatást igénybe vevők milyen távolságra laktak a vizsgált egészségügyi intézménytől, ellátóhelytől. Minden egyes elmaradt találkozás nyereséget hozott a karbonlábnyomban. Ennek értékei 0,70 kg és 372 kg szén-dioxiddal egyenértékű üvegházhatású gázmennyiség között változtak. Az eltérő értékek jelentősen függtek az igénybe vett szolgáltatás jellegétől (pl. helyi, regionális) a közlekedés módjától (pl. autó, vonat, repülő), az átlagos távolságoktól és a kommunikáció módjától (telefon, videó). A 14 tanulmány konzisztens volt az egészségügyi szolgáltatások karbonlábnyomának csökkenésében, azonban az elemzések módszertana nem volt egységes a figyelembe vett változók tekintetében. A kutatók néhány hasznos szempontot is megfogalmazta, amelyek segítséget nyújthatnak megfelelő értékelési rendszer kialakításához. Az elemzéseknél célszerű figyelembe venni az információs rendszer telepítésének és üzemeltetésének, az ellátó egészségügyi és kiszolgáló személyzet, a nem elégséges távkonzultáció miatti további személyes konzultácók karbonlábnyom hozzájárulását. A vizsgált publikációk általában egészségügyi intézményeket értékeltek, a háziorvosi praxisoknál bevezetett telemedicina szolgáltatásokról kevés az információ. 

A telemedicina fontos eszköz lehet a környezeti-éghajlati szempontból fenntartható egészségügyi ellátórendszer kialakítása, fejlesztése során. 

[1] https://fogalomtar.aeek.hu/index.php/Telemedicina

[2] Purohit, A., Smith, A., Hibble A. (2021) Does telemedicine reduce the carbon footprint of healthcare? A systematic review. Future Healthc J. 2021 Mar; 8(1): e85–e91.  doi:10.7861/fhj.2020-0080

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC8004323/

 

Bobvos János