Példátlan mértékű dekarbonizációra van szükség világszerte ahhoz, hogy a földi átlaghőmérséklet emelkedését a párizsi egyezménynek megfelelően 2 C° alatt tudjuk tartani. Ha a különböző mérséklésre irányuló kezdeményezések eredményeinek összege jelentős és tartós kibocsátáscsökkenést eredményez, akkor fog a CO2 egyenértéknek megfelelő globális kibocsátás tendenciája megfordulni. Az egyes programok eredményességeinek összegétől függ tehát, hogy mennyire élhető világot építünk most. A technikailag elérhető cél útjában azonban általános emberi viselkedésből eredő akadályok állnak, amiket a programok tervezésekor feltétlenül figyelembe kell venni.

 

forrás: Nielsen et al (2020)

 

A sikerhez szükség van az egyes kezdeményezések megtervezéséhez tartozó tudományterületek integrálására, ami azért nehéz, mert minden egyes tudományág saját gondolati és fogalmi rendszerrel dolgozik. Nielsen és munkatársai (2020) egy olyan háromoldalú keretrendszert mutatnak be, amely a dekarbonizációhoz szükséges tudományterületeket összefoghatja.

 

forrás: Nielsen et al (2020)

A szerzők a fogalmak jelentéseit a következőképpen definiálták:

1. A technikai potenciál, azt jelenti, hogy egy bizonyos változtatás mennyi CO2 egyenértéknek megfelelő kibocsátáscsökkentést eredményezne, ha teljes mértékben megvalósulna.   
2. A kezdeményezés megvalósíthatósága, azt mutatja meg, hogy a mérséklés lehetséges döntéshozói, irányítói, szervezői és ösztönzői milyen mértékben fogadják el a kezdeményezést és hajtják végre a változtatásokhoz szükséges intézkedéseket.
3. A viselkedés plaszticitása, pedig azt jelenti, hogy a változtatás célcsoportjai milyen mértékben és milyen tartósan változtatnak viselkedésükön a kezdeményezés hatására a cél, vagyis a kibocsátás csökkentése érdekében.

 

Például az állati eredetű ételek fogyasztásának csökkentésére irányuló kezdeményezés technikai potenciálja magas, kiaknázása azonban eddig nem történt meg. Egyrészt a kezdeményezés megvalósíthatósága alacsony, mert a releváns kezdeményezők még nem elég eredményesek, például a sikeres húspótlók kifejlesztése és elfogadtatása terén vagy a húslobbik érdekeivel szembeni fellépésben. Másrészt a viselkedés plaszticitása is kicsi, mert a szokások miatt a legtöbb kultúrában a többség ragaszkodik a valódi húshoz.

Általánosságban is megállapítható, hogy a technikai potenciál megvalósulásának útjában az emberi viselkedésből eredő akadályok állnak. Olyan mértékű és gyorsaságú változtatásokra van ugyanis szükség, amelyek az egyének és társadalmak alkalmazkodóképességének határait feszegetik. Ezek miatt növekszik a társadalom- és viselkedéstudományokból, köztük a pszichológiából származó koncepciók és elemzések jelentősége.

A keretrendszer alkalmazása megkönnyíti ezek bevonását a mérséklési programokba. Hatékonyabbá és pontosabbá teszi a mérséklésre irányuló kezdeményezések tervezését, ami lehetővé tenne nagyobb léptékű és összetettebb változtatásokat is, mint például a túlnépesedés megfékezését. Az egyes kezdeményezések hatékonyságának előrebecslése pontosabbá válna, kommunikálhatósága javulna, ami nagyban segítené a társadalmi döntéshozatal folyamatait.

 

Nielsen, KS., Stern, PC., Dietz, T., Gilligan, JM., Vuuren, DP., Figueroa, MJ., Folke, C., Gwozdz, W., Ivanova, D., Reisch, LA., Vandenbergh, MP., Wolske, KS., Wood, R. (2020) Improving Climate Change Mitigation Analysis: A Framework for Examining Feasibility, One Earth, (3) 3, 325-336. tanulmány alapján

 

Fajzi György és Erdei Sabine