MTA SZKI - Széman Zsuzsa

Széman Zsuzsa

MTA Néprajzi Kutatóintézet - Turai Tünde

Az idősödő társadalom következtében egyre nagyobb a gondozás iránti igény, ugyanakkor a szociális és egészségügyi hálózat már most sem képes a gondozási igényeket kielégíteni: számos problémával küzd, melyet a civil szervezetek nyújtotta segítség alig enyhít. Különösen nehéz helyzetbe kerülnek a súlyos krónikus betegséggel küzdők vagy a gyógyíthatatlan betegségben szenvedők. Megfelelő ellátás hiányában általában a családokra hárul e feladat megoldása, akik ezt nem, vagy csak részben tudják ellátni. Kutatási hipotézisként így megfogalmazódott egy, a munkaerő-piacon nem látható, a szomszédos országok magyar lakta kisebbségeiből kikerülő, a családtagot helyettesítő gondozó jelenléte, akik a bentlakásos intézményes ellátás feladatait vállalják át az idős ember saját otthonában nyújtott 24 órás gondozás formájában. A kutatás három aspektusban vizsgálja a problémát: a) a Magyarországra érkezett migránsok szemszögéből b) az őket felfogadó családtagok véleményét figyelembe véve c) a Magyarországból más országba irányuló láthatatlan migránsok vizsgálatával. Az interjúk egy része az intézményes ellátásra és a makrogazdasági problémákra (munkaerőpiac, fehér- és feketegazdaság, költséghatékonyság, stb.) fókuszál: ž átmeneti vagy hosszú távú megoldásnak tekinthető-e a migráns munkaerő alkalmazása, ž lehetséges-e az ilyen típusú munkaerőpiac kifehérítése, ž mennyire egyedi, magyar jelenségről van szó, ž milyen nemzetközi gyakorlat mentén lehet a problémát továbbgondolni, ž melyek azok a feladattípusok, amelyek átvállalása tehermentesíti az idősgondozást, ž makrogazdasági szempontból milyen kihívásokat jelent a migránsok által vállalt gondozási típus nyílt megjelenése a migráció trendjében elképzelhető változások hatására. A kutatás másik szegmense azon interperszonális kapcsolatokat vizsgálja a küldő, illetve a fogadó országban, amelyek segítenek megérteni a migránsok által vállalt feladatvégzés motivációit. Az eddigi elemzések alapján körvonalazódik, hogy a migránsok a rendszerváltás óta igen fontos szerepet játszanak a magyar idősgondozásban. Világosan látszik az is, hogy számuk csökkenése várható. Ez a családi gondozás erőforrásainak apadásával, a nők későbbi munkaerő-piaci kilépésével és az intézményes ellátásban a közelmúltban lezajlott negatív irányú folyamatokkal együtt korábban nem várt gondozási hiányt generál, amelyek súlyos társadalmi és makrogazdasági feszültséget idéznek elő. Elengedhetetlen lesz a kutatási eredményeket a politikával, szakpolitikával megismertetni, az idősellátás jelenlegi struktúráját újragondolni, új idősellátási formákat megfogalmazni, valamint az öregedő társadalom gondozási igényeinek megfelelő stratégiát kidolgozni.