Az utóbbi időben egy új, létszámában gyorsan növekvő krízis-csoport jelent meg a magyarországi településeken: a jelzáloghiteleiket fizetni képtelen, így jelenlegi lakhatásukban veszélyeztetett háztartások. Az elmúlt években több, eszközeiben, célzottságában, célcsoportjában jelentősen eltérő szakpolitikai intézkedés irányult erre a csoportra. A közbeszédben, (szak)politikában erre irányuló jelentős érdeklődés, a helyzet kezelésére fordított jelentős közösségi- és magánerőforrások ellenére az látható, hogy az elmúlt években nem született szisztematikus elemzés a lakossági jelzáloghitel-problémáról.

A kutatás ezért a jelzáloghitel-válság, ezen belül (a lakáshitelesek) strukturált vizsgálatát célozza, mikro-és makroszinten.

Vizsgálni kívánja a devizahitel kapcsán előállt krízishelyzetek kialakulásának jellegzetes típusait, arra is keresve a választ, milyen társadalmi mechanizmusok határozzák meg a „rossz” adóssá válást és annak mértékét. A kialakult helyzetből a krízisben lévők mely csoportjai tudnak könnyebben kiutat találni, és melyek azok, akik kevésbé képesek érdekeik érvényesítésére. Ennek kapcsán megvizsgáljuk, hogy a hivatalos akciók milyen hatásokkal járnak az egyes krízis-csoportok esetében, azok mennyire konzisztensek az érintettek adottságaival.

Emellett a kutatás vizsgálni kívánja, hogy az eladósodottak helyzetét hogyan ítéli meg a többségi társadalom, milyen sztereotípiák kapcsolódnak (ha egyáltalán) ezekhez a csoportokhoz, különösen annak fényében, hogy az elmúlt években a jelzáloghitel-probléma jelentős szakpolitikai érdeklődést kapott.