A lelki egészségünk nagyobb mértékben romlott, mint a fizikai, viszont sokat tehetünk magunk az egészségi állapotunk javulásáért. Többek között ez derült ki abból a közvélemény-kutatásból, amit a klímaváltozás, az egészség(ügy) és a Covid-19 járvány hatásainak megítélésével kapcsolatban 2021. végén végeztünk. A kutatás legérdekesebb eredményeit témakörönként mutatjuk be Hírlevelünk következő számaiban.

A kutatás módszeréről

Az adatfelvételi munkákat a Závecz Research Kft végezte. A kutatásban kétlépcsős, arányosan rétegzett, véletlenszerűen kiválasztott 1000 személyt tartalmazó valószínűségi mintával dolgoztunk. Az 1000 fős lakossági minta Magyarország településhálózatát arányosan reprezentálta, 103 mintavételi egységgel. A mintába kerülő személyek összetételi aránya a legfontosabb társadalmi-demográfiai mutatók szerint (nemek, életkori csoportok, iskolai végzettség, lakóhelytípus) megfelelt a teljes felnőtt népesség összetételének. Az adatfelvétel CAPI módszerrel készült, azaz a kérdőívet programozást követően, laptopok segítségével kérdezték a kutatócég munkatársai. A felmérés 2021. november 30-december 9. között történt.

 

A lakosság egészségi állapota

A magyar lakosság közel kétharmada (65%) valamilyen mértékben jónak értékelte az egészségi állapotát. (1. ábra) A lakosság átlagos egészségi állapota egy ötfokú skálán mérve 3,77. Nagyságrendileg hasonló értékelést kapott a válaszadók hangulatának megítélése (3,7), míg az élettel való elégedettség mértéke kicsivel elmarad az előző értékektől, de a közepesnél jobb megítélést jelez. (3,57)

1. ábra Az általános egészségi állapot jellemzése

Ezek az adataink egybecsengenek a KSH méréseivel, mely szerint a magyar egyre pozitívabban vélekedik saját egészségi állapotáról, 2009 és 2019 között emelkedett azoknak az aránya, akik jónak vagy nagyon jónak ítélték egészségüket. 10-ből 9-en minimum kielégítőnek, 6-an jónak vagy nagyon jónak tartották azt 2019-ben. Bár a nemek közötti különbség némileg csökkent, a férfiak továbbra is egészségesebbnek érzik magukat, mint a nők: előbbiek 65, utóbbiak 58%-a szerint jó vagy nagyon jó az egészségi állapota. Egyre kevesebben gondolják rossznak vagy nagyon rossznak az egészségi állapotukat.[1]

A lakosság egészségi állapota Covid-19 járvány kitörése óta jellemzően nem változott. A megkérdezettek 80,5 százaléka nyilatkozott így és csak 14,8% számolt be romlásról. Rosszabb helyzetet tapasztaltunk a lelki egészség vonatkozásában, ahol is a lakosság több, mint egynegyedénél (28,3%) volt tapasztalható romlás.

Ugyanakkor bizakodásra ad okot, hogy a válaszadók többsége (54,8%) úgy gondolja, hogy sokat; további 16,4% pedig nagyon sokat tehet az egészségéért. Egynegyed azok aránya, akik szerint csak keveset és 3,2% azoké, akik szerint semmit sem tehetnek a saját egészségükért. Ezek az adataink kedvezőtlenebb képet mutatnak, mint a fent idézett KSH jelentésben foglaltak. A magyarok 98%-a gondolja úgy, hogy tud tenni az egészségéért: döntő többségük szerint nagyon sok (26%), illetve sok (58%) múlik rajtunk, 14%-uk azonban kevésbé tűnik bizakodónak, hiszen úgy vélik, keveset, 2,2%-uk szerint pedig semmit sem tudunk tenni egészségünk érdekében.[2]

 

Az egészségügyi ellátással kapcsolatos vélemények

A vizsgálatunk egyik fő célja volt az egészségügyi ellátás minőségének, különösen a járvány ideje alatti változásoknak a bemutatása. Ennek egyik meghatározó eleme volt annak felderítése, hogy a járvány miatt kellett-e elhalasztani orvosi vizsgálatot, szakorvosi vizsgálatot vagy kórházi kezelést. A legmagasabb arányban a háziorvoshoz való eljutás hiúsult meg. A lakosság 42,1 százaléka ne tudott legalább egyszer a háziorvoshoz eljutni a járvány miatt. Közel egynegyedük (24,2%) esetében ez többször is bekövetkezett. A szakorvosi vizsgálatok elmaradása a lakosság közel egyharmadát érintette (31,7%), közel egyötödüket (19,1%) több alkalommal is. Kórházi kezelés elmaradásáról 8,7 százaléknyian számoltak be, ebből 4,7% esetében ez többször is előfordult.

Ehhez a kérdéshez kapcsolódik szorosan az a helyzet, amikor valaki a fertőzés veszély elkerülése miatt nem ment el háziorvoshoz, szakrendelésre vagy kórházi kezelésre. (2. ábra) A lakosság közel egyharmada (32%) hozott ilyen döntést az elmúlt másfél évben, egyötödük (21,1%) több esetben is.

      2. ábra     Orvos beteg kapcsolat elmaradása a fertőzésveszély miatt

 

Ezt a képet árnyalja, hogy szintén a járvány hatását vizsgálva azt találtuk, hogy a lakosság több, mint kétötöde (42,2%) azért nem jutott el háziorvoshoz, mert nem fogadták. Közel egyharmadnyian (31,7%) nem jutottak le szakrendelőkbe, és 8,7% kórházba. A 3. ábrán láthatjuk, hogy mindhárom típusnál magasabb azok aránya, akikkel ez többször is megtörtént.

 

A kutatás eredményeinek részletes elemzését tartalmazó publikációkról a későbbiekben adunk hírt.

 

Ferencz Zoltán