Kutatásvezető
Rozgonyi Tamás
Résztvevők
....
A kutatás
A korrupció kutatásában a szervezeti megközelítést tekintjük relevánsnak. Természetesen a fogalom különböző értelmezései tág teret adnak a megközelítéseknek. Az egyedi jelenségek azonban még akkor is, ha azok széleskörű társadalmi gyakorlattá bővültek, kívül esnek kutatási érdeklődésünkön. Magyarországon a korrupció problémájában azt tartjuk a legveszélyesebbnek, hogy átitatta a szervezeti hierarchiát és intézményesedett. Az egyes államigazgatási és önkormányzati intézményeknél nemcsak a politikai döntési szintet itatta át, hanem az ezt adminisztráló köztisztviselői szférát is, sőt, a szervezetek informális kommunikációjában is megjelent, így átalakulóban van a szervezeti kultúra is. A korrupció különböző szervezeten belüli változatai beépültek az irányítás rendszerébe is, amely azt a veszélyt hordozza, hogy a szervezet irányítási eszköztára egyre inkább elveszti az eredeti szakmai és hatalmi funkcióját, és a hagyományos - racionálisnak nevezhető - irányítási követelmények fellazulnak. Ennek következtében csökken a szervezeti működés szakszerűsége, átláthatósága, kontrolálhatósága, szabályozottsága, kiszámíthatósága. Az új eszközök is legalizálódnak. A személyi függőségi rendszer szervezettől idegen „árnyék hierarchiája” alakul ki. Az ösztönzési rendszerbe beépül a hű emberek megvásárlása, a személyzeti politikába a saját személyi kapcsolati hálózatok kiépítése, továbbá a szakmai ellenőrző testületeknél megjelenik a szakértő mellett a politikai megbízott. Az illegális cselekedetek az informális alkuk mások kézben tartásának eszköztárába épülnek bele. Az intézményesülő korrupció esetén már nem lehet egyszerűen kisebb intézkedésekkel megoldani a helyzetet, hatástalan a jogszabályi változások, az erkölcsi értékek hangsúlyozása. Teljesen hatástalanok az e téren történt perifériális próbálkozások, hiszen az intézményesedett korrupciós mechanizmusokat szükséges feltárni. Egyrészt elemezni kell azokat a szervezeti vagy szervezetközi érdekeket, amelyek elérésére a szervezetek törekednek, és amelyekhez az eszközök széles körét használják fel, többek között a korrupciót, a nyomásgyakorlást, az erőfölénnyel való visszaélést. Ezek az eszközök a legtöbb esetben együtt jelennek meg, keverednek. Másrész látni kell, hogy ezeket a szervezeti törekvéseket egyéni szereplők viszik végbe. Az érdekérvényesítés és a hatalomgyakorlás technikáiba beépítik a szervezeti gyakorlatot, ami úgy jelenik meg, hogy a szervezeti korrupciót mindig egyéni korrupció, a szervezeti erőfölényes viselkedést pedig egyéni érdekérvényesítési hatalomgyakorlási megoldások kísérik. A kutatás szervesen kapcsolódik az Állami Számvevőszék Kutató Intézete 2010. évi kutatási tervének 2011-re áthúzódó témaköréhez, nevezetesen „A közfeladat ellátás szervezeti és humánerőforrás rendszere korszerűsítésének lehetőségei”, valamint a „korrupciós kockázatok feltérképezése” fejezeteihez.