Düh, szomorúság, kilátástalanság, tehetetlenség – a klímaváltozásról szóló, sötét jövőképet festő negatív hírek, és a cselekvést sürgető felhívások akár szorongást is kiválthatnak az emberekből. Azonban a szorongás nem feltétlenül rossz dolog: megvéd minket a veszélyektől úgy, hogy azok elkerülésére vagy okainak leküzdésére ösztönöz. De miért nem véd meg a klímaszorongás a drasztikus klímaváltozástól?

Reagálásunkat a különböző veszélyekre ősi, öröklött pszichológiai programok sokasága optimalizálja, melyek bizonyos új helyzetekben hibásan működnek. Általában csak olyan veszélyekre reagálunk intenzíven és elég hatékonyan, amelyek itt és most lépnek fel, jól láthatók, van előzményük, valamint egyszerű ok-okozati összefüggéseik vannak. Az éghajlatváltozás viszont nem ilyen, hiányoznak a fenti jellemzői, ezért könnyen kiszorul figyelmünkből, tudatunkból. Ez az oka, hogy a szorongást sem érezzük kellőképpen.

A klímaváltozás és az ökológiai válság veszélyeire azért is nehéz reagálni, mert egy globális méretű társadalmi dilemma résztvevőjeként találkozunk velük. Saját nézőpontunkból az lenne a jó, ha a többiek tartanák be a klímavédelem szabályait, például karbon lábnyomukon belül fogyasztanának, mi magunk pedig minél több erőforrást használhatnánk fel, hiszen ez saját vélt érdekünk. Ilyen helyzetben hogyan lehet megbízni másokban és ők hogyan bízhatnak meg bennünk? Az ellentmondás szerencsére feloldható. Az emberi és állati viselkedéssel kapcsolatos kutatások ugyanis azt mutatják, hogy az együttműködési stratégiák széles körben elterjedtek. A kulcs az, hogy a játék felépítésére kell összpontosítani, miközben folyamatos kommunikáció segítségével lehetővé lehet tenni a kooperatív viselkedés virágzását.

A szorongás átélését az elhárító mechanizmusok is nehezítik. Ezek feladata, hogy megvédjenek bennünket a bénító negatív érzelmektől, amelyek ellen tehetetlennek érezzük magunkat. Ilyen esetekben ezeket automatikusan és akaratunktól függetlenül kiszorítjuk tudatunkból. Azonban ez nem jelenti azt, hogy meg is szabadultunk tőlük: a tudattalanba kerülve ugyanis testi és lelki problémákat okoznak. Ha az erős klímaszorongás a tehetetlenség érzésével jár együtt, akkor aktivizálódnak az elhárító mechanizmusok, melyek működése könnyen megerősödik és megmerevedik egyéni és társadalmi szinten egyaránt.

Mit lehet és érdemes tenni a klímaszorongással?

Először is különbséget kell tenni a kóros és a józan gondolkodáson alapuló, cselekvésre ösztönző klímaszorongás között. A kóros szorongás az egészségügyre tartozik, azonban az alkalmazkodó szorongást nem szabad patologizálni, mert akkor a klímatagadás erőit támogatnánk, akik szerint nincs veszély, csak kollektív hiszti vagy pánik. Lawton[1] megfogalmazása szerint „… aminek azonban ma szemtanúi vagyunk, az nem a mentális betegségek szökőárja, hanem a józan észjárás kitörése”[2]. Ezért a segítés ebben az esetben nem merülhet ki a szorongás csökkentésében. Kulcsfontosságú szerepük van a klímavédelemért elkötelezett és egymást támogató közösségeknek, akikhez bárki csatlakozhat. Ilyen például a nagyszerű fásítási programot megvalósító, elkötelezett önkéntesekből álló Hatvanezer fa mozgalom.

A közösség kulcsfontosságú a kollektív ellenálló képesség szempontjából, amint azt a COVID-19 világjárványban láthatjuk. A pandémia ellen a világnak sikerült időben összefognia, mert olyan látható veszély, amelynek következményei azonnal érzékelhetők, és amely ellen sok mindent lehet tenni.

Úgy gondoljuk, hogy a széles értelemben vett klímakommunikáció feladata, hogy a többség számára a klímaváltozás is ilyen veszély legyen. Ennek hatására olyan mértékű szorongás jöhet létre, amely megfelelő inspirációt adhat a konstruktív és megfelelő intenzitású reagáláshoz.

 

Dodds, J. (2021). The Psychology of Climate Anxiety. BJPsych Bulletin, 45(4), 256-256. tanulmánya alapján

[1] Lawton G. If (2019) We Label Eco-Anxiety as an Illness, Climate Denialists Have Won. New Scientist, https://www.newscientist.com/article/mg24432512-900-if-we-label-eco-anxiety-as-an-illness-climate-denialists-have-won/

[2] Szerzők fordítása

 

Erdei Sabine, Fajzi György