Folytatódó urbanizáció és tovább hízó metropoliszok

Japán ma a fejlett világ egyik legfontosabb laboratóriuma, ha látni akarjuk, hogy mi történik egy idősödő és radikálisan csökkenő népességű országgal. Japán ugyanis nem most szembesült a kihívással, évek óta fontos közéleti téma az úgynevezett demográfiai tél, annak következményei és az ehhez való alkalmazkodás. Egy új nemzetközi tanulmány arra tett kísérletet, hogy megvizsgálja: mit jelent ez az urbanizációban és hogyan lehet összhangba hozni a fenntartható fejlődés céljaival. Elsőként a Japán példát alapul véve gondolták végig a megoldandó problémákat, illetve az ebben rejlő lehetőségeket.

Az idősödés és a népesség csökkenése jelenti a modern világ két meghatározó demográfiai folyamatát. Kulcsfontosságú ebben a városiasodás, az urbanizáció szerepe, benne az élethossz növekedésével, a családalapítási, gyermekvállalási szokások megváltozásával. A nagyvárosi élet jobb minőségű és könnyebben elérhető oktatást, egészségügyi ellátást, több munkalehetőséget, többfajta kulturális és viselkedésbeli mintát kínál még akkor is, ha ezt nagymértékben befolyásolja az adott ország gazdasági és politikai helyzete. Ami a jövőt illeti, a kutatók abban egyetértenek, hogy az urbanizáció folytatódni fog, illetve várható, hogy a metropoliszok növekedése továbbra is meghatározó lesz (lásd a lenti ábrát). A folyamat azonban nem lesz egységes. A városfejlődés szempontjából a legmeghatározóbb tényezők között megtalálható a klímaváltozás, a városokban élő népesség átlagéletkorának emelkedése és a migrációs folyamatok is.

Amikor a fenntarthatósági célok megvalósítása kerül szóba, inkább gazdasági erőpróbaként, a jóléti rendszerek kihívásaként, és nem lehetőségként tekintünk rájuk, miközben hiányzik az idősödés és ezzel együtt a népességcsökkenés hétköznapi hatásainak, nehézségeinek feltárása. Ilyen kihívás az idősebb korosztály gazdasági és társadalmi részvételének támogatása, aktivitásuk megőrzése, elszigetelődésük megakadályozása. A városok szempontjából a csökkenő aktív lakónépesség együtt jár az erőforrások radikális visszaesésével is. Ez ellen az egészségügy és a közösségi közlekedés fejlesztésével, a városi zöldterületek növelésével lehet tenni, amelyek segíthetik az idősödő lakosság mobilitását, aktív életének, közösségi létének támogatását.

A zöldfelületek, közterületek vagy akár a közösségi kertek fejlesztése az egyik legjobb eszköz ahhoz, hogy az új helyzethez alkalmazkodjunk. Bizonyítható ugyanis, hogy ezek kedvezően hatnak a városlakók fizikai és mentális egészségére, ráadásul az időseket is fizikai aktivitásra sarkallhatják, csökkentik a magány és az elszigeteltség érzését, összességében kedvezőbbnek ítélik saját életminőségüket.

A fejlődés egyik iránya a táj multifunkcionalitásának felfedezése, olyan átalakítása, hogy abban minden korosztály megtalálja azt, ami számára hasznos. A gyakorlatban ez könnyű megközelíthetőséget, lakóotthonokhoz való közelséget jelent, minden korosztály számára biztonságos kikapcsolódást nyújtva. Olyan funkcionális elemeket egyesít, mint például a gyalogútvonalak, a pihenő- és ülőalkalmatosságok, az árnyékolás. A megálmodott célokhoz, környezeti adottságokhoz igazodó tudatos növényválasztást úgy oldja meg, hogy az éghajlatváltozás kihívásait is figyelembe veszi: figyel a napsütéssel szembeni védelemre, az intenzív esőzés és a szárazság kezelése is.

Egy példa a városfejlesztések lehetséges jövőbeni irányára a „Compact City” (kompakt város) megközelítés, amelyet kifejezetten a klímaváltozás és a városi népesség demográfiai átalakulása hívott életre (legismertebb példa erre Vancouver).  A koncepció lényege a nagyvárosok belül a magas és az alacsony denzitású városrészek célzott kialakítása, a városi élet minőségének javítása. Az alacsony lakósűrűségű területeket igyekeznek át- vagy visszaalakítani zöld területekké, miközben korlátozzák ezeken a részeken új lakóövezetek kialakítását. Ezzel párhuzamosan, a városközpontokat bővítik, minél több szolgáltatást tesznek elérhetővé. Ebben a városfejlesztési modellben nagy hangsúlyt kap a tömegközlekedés, a gyalogos és kerékpáros közlekedés fejlesztése, a gépkocsi forgalom visszaszorítása. A koncepció másik fontos eleme a meglévő lakásállomány korszerűsítése, a lakókörnyezet rehabilitációja. Új lakások építését igyekeznek kijelölt területekre koncentrálni. A megközelítés lényege, hogy a demográfiai folyamatokhoz fokozatosan igazodik, akár átmeneti zónák, zöldterületek kialakításával, és hosszú távú városfejlesztési célokkal. Azonban az elmúlt évtized már megmutatta, hogy ennek a koncepciónak is lehetnek árnyoldalai, mint például a dzsentrifikáció (egyes lakónegyedek társadalmi – gazdasági felértékelődése, korábbi lakosság kiszorulása, ingatlanárak megugrása) vagy egyes városrészeken belül a népsűrűség koncentrációja, a zsúfolt városközpontok miatti hőszigetek létrejötte.

 

Szombathelyi Szilvia