Kutatásvezető
Tamás Pál
Résztvevők
...
A kutatás
Az intézet a 2000-es évek közepétől kezdve építette ki nagymintás, országos reprezentációjú kutatásait az ideológiák kiterjedtségéről és jelenlétének különböző alakzatairól a modern magyar társadalomban. A kutatások kiterjedtek a jövővel kapcsolatos várakozásokra, a társadalmi konfliktusok érzékelésének intenzitására, az egyházak, a vallási, társadalmi, politikai és világnézeti radikalizmus különböző változataira. Elkészült a radikalizmus monitoring kérdésrendszere, összemérhető indikátorokkal. Főbb eredmények: A jelenlegi magyar ideológiai-közéleti értékrendek elhelyezkedése lényegesen eltér mind a régi EU tagállamok zömében, mind az 1990-es évek első felében Közép-Európában tapasztaltaktól, mértéktől. Utóbbi két esetben a közvélemény zöme a centrumban látta magát, s a politikai szélek népszerűsége lényegesen alacsonyabb volt. A nyugat-európai modellben sem a jobbközép, sem a balközép nem kérdőjelezi meg a jóléti államot, a létező politikai osztály másik oldalának legitimáltságát, és az ország adott időpontbeli alapvető gazdasági stratégiáját. A nagy kiterjedésű centrum teszi egyáltalán lehetségessé a pártversenyt is, így a politikai váltógazdaság, a változó összetételű kormányok nem veszélyeztetik a kialakult, hagyományos intézményrendszer stabilitását. A jelenlegi magyar ideológiai térképeken ehhez a mintához képest nagyon elvékonyodott a centrum. Az önbesorolások eltávolodtak a szélek felé, és egy markáns csoport - a magukat így kezelni tudók mintegy egyharmada - magát radikálisabb jobboldali kategóriákban látja. A magyar konfliktustérkép az 1990-es évek közepe óta először a „szegény-gazdag”, majd az 1990-es évek vége óta a „magyar-roma” ellentéteket jelezte, azonban a 2000-es évek eleje óta „legélesebb problémaként” fokozatosan előtérbe került a bal/jobb, illetve a kormány/ellenzék szembenállása. Értékrendje, jövőképei és konfliktusmezei szerint az ország magát is megosztottnak hiszi. Tehát az is. Miközben a politikai radikalizmus egyre nagyobb mértékben terjed, nem nőtt igazán a markánsabb tiltakozóformák (utcai akciók, sztrájkok, nyilvános tömeges protest, esetleges erőszakos tiltakozás) támogatottsága. Az emberek többsége kifejezetten idegenkedik a sztrájkoktól. Az ideológiai önképek polarizálódásával felerősödtek a revizionista, alternatív történelemértelmezések, a rasszista és xenofób nézetek, melyek – többnyire nem összefüggő rendszerként - erősen megjelentek a magukat egyébként centristának tartó rétegekben is.