Herke Boglárka 2023. november 8-án előadást tart az ELTE TáTK és a Magyar Szociológiai Társaság Feminizmus Szakosztályának szervezésében. 

Herke Boglárka: Az egyedülálló anyák vélt jóléti érdemessége Magyarországon: intézményrendszer, családpolitikai diskurzus és társadalmi attitűdök

Időpont: 2023. november 8. 18h

Továbbii részletek az ELTE TáTK eseményében olvasatóak ITT 

 

Az előadás absztraktja

A nemzetközi szakirodalom elsősorban az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban vizsgálta az egyedülálló anyák vélt jóléti érdemességét, ahol az 1990-es évekbeli jóléti reformok kapcsán az állami segítségre érdemtelen egyedülálló anya képe jelent meg a politikai és média diskurzusban. Az előadás ehhez képest (részben összehasonlítva) vizsgálja a kérdést a jelenkori Magyarországon, ahol a kutatás aktualitását az úgynevezett „hagyományos” családi értékek fontosságát hirdető családpolitika szolgáltatja. A kutatás összeveti a két angolszász ország és Magyarország történeti-intézményi sajátosságait az egyedülálló anyák támogatására vonatkozóan, és ezek alapján kontextualizálja az egyedülálló anyák jóléti érdemességének kérdését Magyarországon. Vizsgálja továbbá az egyedülálló anyákról a közvéleményben kialakult képet, valamint a társadalom attitűdjeit az egyedülálló anyák jóléti érdemességére vonatkozóan, öt percepció szerint (felelősség, attitűd, reciprocitás, identitás, rászorultság) (van Oorschot 2000).
Míg az angolszász diskurzusok azt a kérdést feszegették, hogy kell-e az államnak az egyedülálló anyákat támogatnia, addig a jelenlegi hazai családpolitikai diskurzusban a kérdés inkább az, hogy érdemelnek-e több támogatást az egyszülős családok, mint a hagyományosnak vélt, heteroszexuális, házas szülők és gyermeke(ik) alkotta családok. A közvéleményt vizsgálva az látható, hogy Magyarországon az állami segítségére érdemes egyedülálló anya képe él a köztudatban, aki nehézségekkel küzd, sokat dolgozik a családja eltartása érdekében, és aki anyagi és érzelmi támogatásra szorul. A vélemények részben megfelelnek viszont a családpolitikai diskurzusnak is, mivel erős a kétszülős családmodell preferálása. Ez a preferencia ugyanakkor nem elég ahhoz, hogy a társadalom állami segítségre érdemtelennek vélje az egyedülálló anyákat, amit magyaráz az egyszülős családok állami támogatásának történeti stabilitása, valamint az egyedülálló anyák kedvező megítélése a többi négy érdemességi percepció alapján (felelősség, attitűd, reciprocitás, rászorultság). A többi percepció közül az egyedülálló anyák vélt rászorultsága magyarázza leginkább az érdemességüket, ami azt is mutatja, hogy a jelenlegi támogatási rendszerhez képest nagyobb fokú társadalmi legitimitást élvezne egy rászorultsági alapon többet nyújtó rendszer.
Az előadás végén felvázolom, hogy a doktori dolgozat eredményeire építve, a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával hogyan vizsgálom a jövőben tágabban, más csoportokat és családtípusokat is figyelembe véve a jóléti érdemességgel kapcsolatos attitűdöket és azok nemek szerinti eltéréseit. Míg az érdemességet középpontba állító szakirodalom egyre gyarapszik, annak tipikus vizsgálódási tárgyai olyan, a jóléti rendszerben hagyományosan érintett csoportok, mint a munkanélküliek, szociális segélyben részesülők vagy nyugdíjasok, míg egyre nagyobb figyelem jut a bevándorlók vizsgálatára is (Buss, 2019; Laenen and Meuleman, 2017; van Oorschot, 2000). A jóléti rendszer legitimitását vizsgáló kutatások kevésbé foglalkoznak azzal, hogy milyen attitűdök figyelhetők meg olyan csoportokkal szemben, melyet tipikusan nők vagy férfiak alkotnak, vagy a hagyományosnak tekintett csoportokon belül milyen különbségek figyelhetők meg a nők és férfiak megítélésében. A tervezett kutatás ezt a szakirodalmi rést kívánja pótolni.