1916 októberében született Budapesten. 1940-ben katona, majd 1945-ig munkaszolgálatos volt.  1945 után volt pártmunkás, szakszervezeti vezető, minisztériumi főosztályvezető. Az 1955-ben filozófiai aspiráns lett a Lenin-intézetben, 1956-ban a Köztársaság téri ostrom alatt megsérült, felesége pedig életveszélyes sérüléseket szenvedett. A tragikus események hatására pályát változtatott és újságíróként dolgozott. 1960-tól 25 évig a Magyarok Világszövetségének lapja, a Magyar Hírek főszerkesztője volt, ezzel párhuzamosan már az MTA Filozófiai Intézetének munkatársaként a hazai szociológiai kutatások egyik kezdeményezője lett. Az 1960-as évek elejétől a kutatócsoport tagjaként részt vett a magyar szociológia újjáalakításában és az MTA Szociológiai Kutatóintézetének felállításában. Számos munkájának témája elsősorban a művelődés, életmód, szabadidő és az emigráció vizsgálatára fókuszált. 1998-ben jelent meg A magyar szociológia újjászervezése a hatvanas évtizedben című könyve, mely a résztvevő szemszögéből nyújt betekintést a korabeli eseményekbe. 2006-ban publikálta Életutam hét rendszerváltáson át című önéletrajzi munkáját, mely önreflexíven írja le az 1950-es évek apparátusi, illetve az 1960-es évek értelmiségi létének dilemmáit.