Az éghajlatváltozás és a kapcsolódó változékonyságot okozó hatások már most is ismertek, és egyre nagyobb kockázatot jelentenek elsősorban a sérülékeny lakosságra, de a társadalom és a bolygó egészének biztonságára nézve is. A társadalomnak továbbra is szembesülnie kell azzal, hogy azonnali és tartós döntésekre van szükség a kockázatok csökkentésének módjáról. Az éghajlatváltozás okozta kihívásoknak való megfelelés nemcsak az extrém veszélyekre való reagálás képességének megerősítését igényli, hanem folyamatos befektetést mind az alkalmazkodásba, mind a katasztrófakockázat-csökkentésébe. Ez fokozza annak sürgősségét, hogy megértsék a jelenlegi és újonnan felmerülő kockázatok természetét és változékonyságát, és növeljék az éghajlati kockázatok és az ellenállóképesség értékelésének képességét.

 

Mit jelentenek a jelenlegi és a kialakuló kockázatok?

Az IPCC a kockázatot több tényező összegeként határozza meg. Így értékelik a veszély nagyságát, a veszélynek kitett dolgok (emberek, infrastruktúra stb.) relatív „értékét”, fontosságát, mennyiségét és a kitett dolgok sebezhetőségét (a veszéllyel való megbirkózás képessége ill. ennek hiánya). Ez az alapja annak a definíciónak, amely szerint a kockázat „olyan következmények potenciálja, ahol valami értékes dolog forog kockán, és a kimenetele bizonytalan” (Humphrey és Murphy, 2016).

Egy adott valószínűség konkrét kockázatokhoz való társítása kihívást jelent, mivel a kockázat egy dinamikus és állandóan mozgó társadalmi konstrukció, amelyet a társadalom idővel újragondol, ahogy az értékek és normák változnak. Ezeket gyakran az emberek kockázatfelfogása szabályozza, amelyek viszont különböző értékeken és ismereteken, valamint a súlyosbodó fizikai körülmények változásán alapulnak.

Az éghajlatváltozást felgyorsítják a természetes és antropogén eredetű változások, a társadalmi folyamatok pedig kockázatmódosító szerepet töltenek be a dokumentált bizonytalanságokkal szemben. A társadalmi működés, az egészség és a jólét, valamint az emberi jogok, a kormányzási tényezők (pl. méltányosság) mind befolyásolják a kockázat elfogadását, amely szerint az észlelt kimenetelekre adott válaszok, végső soron megváltoztatják a valószínűségek megítélését vagy a következmények megoszlását a társadalomban. Ez azt jelenti, hogy a kockázat iteratív, és nem tekinthető semlegesnek vagy rögzítettnek, hanem relatív fogalom marad. A kockázat megítélését befolyásolja, hogy mennyire egyértelmű az esemény kimenetelének, valamint a veszély valószínűsége, mégpedig a kockázatot észlelő személy vagy csoport értékei szerint.

 

Paterson S.K.; Guida K. i.m. 67.p.

A kockázat összetettségét jelzi, hogy míg egyes kockázatok megfigyelhetők, mások pedig megjelennek a fizikai világban, megint mások „közvetettek, rendszerszintűek vagy inkább a politikai rendszerekkel kapcsolatosak, mintsem egyéni szintűek”. A gazdasági, társadalmi és kulturális integráció formájában jelentkező megnövekedett globális kölcsönös függés elkerülhetetlenné teszi, hogy az egyik országban vagy régióban tapasztalható hatások a világ más részeire is átterjedjnek, akár fizikai hatásokról van szó, akár társadalmi vonatkozásokról. Ez biztosítja, hogy a mérés mind a kockázat előtti, mind a kockázat utáni döntési pontok azonosítása szempontjából kritikus szerepet játsszon a kockázatcsökkentési erőfeszítésekben.

A kockázat felmérése

A jövőbeli éghajlati kockázatok tervezésének és kezelésének elmulasztása jelentős károkat okoz az infrastruktúrában, a gazdaságban és általában a társadalomban. A hatékony klímaváltozás-kockázatértékelés (CCRA) szilárd alapot biztosít annak eldöntéséhez, hogy a kockázatok szintje elfogadható-e a társadalom vagy bizonyos közösségek számára. Az elfogadhatatlannak ítélt kockázatok elfogadási küszöb alatti szintjeire való csökkentésével kapcsolatos információk megszerzésével, összeállításával és elemzésével a CCRA-k hagyományosan a múltbeli oksági láncokon és a múltbeli eseményekből származó eseményelemzési adatokon és a hibajelentéseken alapulnak, gyakran elszigetelten a befolyásoló eseményektől.

 

Ferencz Zoltán 

 

Paterson S.K., Guida K. (2022) Bridging Gaps: Connecting Climate Change Risk Assessments with Disaster Risk Reduction and Climate Change Adaptation Agendas. In: Flood S., Jerez Columbié Y., Le Tissier M., O'Dwyer B. (eds) Creating Resilient Futures. Palgrave Macmillan, Cham. https://doi.org/10.1007/978-3-030-80791-7_4