Gábriel D. (2023). Társadalmi innováció a hazai intézményi idősellátásban (esettanulmány). Szociológiai Szemle, 33(3): 34–52. DOI.ORG/10.51624/SZOCSZEMLE.2023.3.2

Összefoglaló:

A tanulmány egy észak-alföldi régióban található községet, valamint annak intézményesült idősellátási gyakorlatait vizsgálja. Az elemzés azt a kérdést járja körbe, hogy milyen típusú társadalmi innováció figyelhető meg a településen és az önkormányzat által fenntartott intézményben, a kezdeményezés milyen feltételek mellett működik, továbbá felveti a kérdést, hogy társadalmi innovációnak nevezhető-e a gondoskodó közösség. A társadalmi innováció irodalmára jellemző egyfajta normatív szemlélet, amely szerint az innovációk szorosan összefüggnek a pozitív irányú társadalmi változással, és segítenek egy jobb életminőség létrehozásában. A kritikai nézet azonban az innovációt nem gazdasági hatékonyság szempontjából vizsgálja, hanem úgy tartja, hogy a társadalmi innovációnak alternatívát kell mutatnia. Az innovációk szerepe az intézményi idősellátásban különösen lényeges, hiszen a szolgáltatást igénybe vevők sokszor akadályozva vannak mindennapi tevékenységeikben, egyedül, a társas kapcsolatoktól elszigetelten élnek, családtagjaikra vagy egy intézményre utalva, továbbá maguk az intézmények sem kellően rugalmasak. A terepmunkán és interjúkon alapuló kutatás eredményei szerint a társadalmi innováció mozgatórugója a demokratikus vezetés, a dolgozók munkájának elismerése, valamint az erős civil társadalom jelenléte, emellett elkerülhetetlen különböző szereplők bevonása a gondozás megszervezésébe, valamint a jövőbeli elképzelésekről szóló eszmecserébe.

Kulcsszavak: idősödés, idősellátás, társadalmi innováció, gondoskodó közösség, gondozás piacosodása