Az elmúlt 50 évben azt tapasztalhattuk, hogy a növekedés határaival kapcsolatos ismeretek önmagukban általában nem vezetnek fenntartható és klímabarát viselkedéshez. A felvilágosodás eszméiből származó feltételezés – hogy ha az emberek többet tudnának a környezeti krízisről, akkor racionális döntéshozatal révén környezetbarát programokat részesítenének előnyben és ilyen gyakorlatokat alkalmaznának – meghiúsult. Meg lehet-e változtatni egyáltalán az emberek többségének viselkedését ezen a területen?

https://learnmuscles.com/blog/2017/08/30/neural-plasticity/

A huszadik század második felében bebizonyosodott, hogy az emberi agy nem statikus szerv, hanem folyamatos változásban, fejlődésben van. A meglévő idegi kapcsolatok változnak, átrendeződnek és új sejtek is keletkeznek az új körülményekhez való alkalmazkodás, az új tapasztalatok, vagyis a tanulás hatására, mely által a viselkedés is megváltozik. Az agynak ezt a változásra való képességét neuroplaszticitásnak nevezik. Az idegtudományok, a pszichológia és a társadalomtudományok arra a meggyőződésre jutottak, hogy nem csak az idegrendszer és az egyes ember képes változni, hanem ezekkel párhuzamosan az embercsoportok és a társadalmak is.

A változtatási törekvések általában ellenállást váltanak ki, ami önmagában nem negatív jelenség hiszen, ha az ember ellenáll a negatív csábításoknak pl.  egészségtelen, erkölcstelen vagy törvénytelen viselkedéseknek, akkor nagyon is pozitívnak ítéljük meg ellenállását. Ezenkívül a jelentős változtatás megbontja az egyén, csoport, szervezet vagy társadalom hosszú évek alatt kialakult és megszokott, összecsiszolódott egyensúlyát, ami kiszámíthatatlanságot, bizonytalanságérzést okoz és megszünteti a komfortzóna kényelmét. Ezért az ellenállást nem megtörni kell, mert az csak szembenálláshoz, bemerevedéshez és/vagy visszahúzódáshoz vezet, hanem megértő módon és szakszerűen érdemes foglalkozni vele. Ez azt jelenti, hogy nem elegendő a releváns új ismeretek átadása, bármennyire is tudományosan megalapozottak, logikusak, érthetőek és fontosak. Például attól, hogy az orvos betegével ismerteti a túlzott evés vagy a kevés mozgás negatív következményeit, még nem biztos, hogy a páciens változtatni fog életvitelén. Ennek oka, hogy a viselkedést általában nem racionális, hanem sokkal inkább szubjektív (öröklött és tanult) tényezők sora határozza meg, továbbá a társadalom és az adott helyzet is erősen befolyásolja.

Az ember viselkedésének legfontosabb motivációja a kultúrának, a társadalmi és csoportnormáknak való megfelelés igénye, ami mások utánzásában, valamint a véleményformálók, vezetők, példaképek követésében nyilvánul meg. Ezért csak akkor lehet mélyen hatni az emberekre, ha a változást akarók magatartásukkal példázzák, megszemélyesítik a kívánt viselkedést.

A pszichológia a fentiek mellett talált még számtalan fontos tényezőt, mint például az önigazolásra való törekvést vagy a pozitív érzelmek motiváló szerepét. Azt is érdemes tudni, hogy az ember sokkal inkább történeteken, narratívákon keresztül képes megérteni a világot, mint statisztikák vagy hosszú tudományos elemzések segítségével. Összességében  megállapítható, hogy az emberi viselkedés elsősorban mintákat követ.

Fenti állításokat a cikk készítői például a Cartoon Network tévécsatorna 2021. május 28. és június 11. között készített reprezentatív felmérésével tudják megerősíteni, mely 13 országban 4 124 fő 6-12 éves korú gyermek bevonásával készült, amelyből az derül ki, hogy a gyermekeket 60%-ban az édesanyjuk inspirálja a klímaváltozás elleni küzdelemben. A gyermekek megemlítették még édesapjukat és tanáraikat is.

Na de vajon példaképeiknek ki a példaképe?

 

A cikk Luetz J.M., Margus R. & Prickett B. (2020) Human Behavior Change for Sustainable Development: Perspectives Informed by Psychology and Neuroscience című tanulmánya alapján készült.

 

 

Fajzi György és Erdei Sabine