Új nemzedékek, új trendek az észak-európai országok termékenységben[1]

 

Európa északi régióját gyakran emlegetjük a modern családalapítás pozitív mintájaként, ahol stabilan magas gyermekvállalási kedv jellemző. Az utóbbi évtizedben azonban ezekben az országokban is elkezdett csökkeni a gyermekvállalás, és ugyan Izland, Dánia és Svédország teljes termékenységi arányszáma még mindig megelőzi az európai országok többségét, Norvégia visszacsúszott az európai középmezőnybe, míg Finnország az alsó harmadba.

A második világháború után a fejlett országok egyik legfontosabb demográfiai trendje a gyermekvállalás kitolódása, és - ennek következtében is - kevesebb gyermek vállalása. Az északi országokban azonban csak a fenti folyamat első része igaz, az elmaradt gyermekvállalást később bepótolták a szülők, így a gyermekvállalási kedv ténylegesen nem esett vissza, csak későbbi életszakaszra esett. Mind az öt országban a kétgyermekes családmodell terjedt el, de magas a nagycsaládosok száma is. A háromgyermekes családok száma legmagasabb Izlandon, ahol arányuk közel 20%, ennek is köszönhető, hogy 2013-ig szinte mindig 2 felett volt itt a teljes termékenységi arányszám (TTA). Finnországban szintén elterjedt a nagycsaládos életforma, az EU tagországok közül itt a legmagasabb a 4 és 5 gyermekes családok aránya.

Fentiek mellett érdemes megnézni a gyermektelenség alakulását a gyermekvállalási korból már kikerült nők esetében. Skandináviában a végleges gyermektelenség a 1950-es években született nők esetében kezdett emelkedni és az 1960-as-70-es években születetteknél érte el a csúcsot 12-15%-os aránnyal. A térségben az egyedüli kivétel Finnország, ahol ennél lényegesen magasabb, 20%, a véglegesen gyermektelenek aránya az 1970-es évek elején született nők között.

A többi fejlett országtól eltérő, magas gyermekvállalási kedv legelfogadottabb magyarázata maga az északi szociáldemokrata jóléti rendszer. Ennek alapja a férfi-női egyenjogúság megvalósítása, a kétkeresős családmodell támogatása, magas munkaerő-piaci részvétel, nagyvonalú családpolitika, hangsúlyos állami részvétel mellett jó minőségű közszolgáltatások biztosítása. Ugyanakkor a családpolitika nem direkt módon célozza a születések számának növekedését, vagyis nem kifejezetten pro-natalista irányultságú, inkább a munka-családi élet rugalmas összehangolására, a nemek közti egyenlőségre, így például az édesapák gyermeknevelésben való részvételének ösztönzésére helyezik a hangsúlyt.

Azonban valami mégis változhatott, hiszen az elmúlt 10 évben egy negatív tendencia látszik kirajzolódni. Az öt ország adatainak korcsoportok szerinti elemzése azt mutatja, hogy a gyermekvállalás kitolódása folytatódott, egyre többen vállalják első gyermeküket a 30-as éveikben. A bepótlás a korábbiakhoz képest később történik és kisebb mértékben (kevesebben vállalnak második, harmadik és negyedik gyermeket). Ez utóbbi folyamat különösen Finnországra és Norvégiára igaz. Kivételt csak Izland jelent, ahol a visszaesést nem a gyermekvállalás későbbre csúszása, hanem a harmadik és a negyedik gyermeket vállalók számának csökkenése okozza.

Az 1975-1988-ban született korosztály gyermekvállalási hajlandóságának előrejelzése azt mutatja, hogy míg Dániában és Svédországban lassú csökkenés vagy stagnálás várható, addig Finnországban, Izlandon és Norvégiában valószínűleg folytatódik az erőteljesebb csökkenés, amely hatással lesz a következő generációk gyermekvállalására is. A változás ezekben az országokban nemcsak kisebb családokat jelent, hanem a gyermektelenség emelkedését is.

Bár Finnország kivételével az északi országok TTA-ja továbbra is meghaladja az európai országok többségére jellemző gyermekvállalási kedvet, mégis érdemes végig gondolni, hogy mi magyarázhatja a folyamatos csökkenést. A szociál- és családpolitika irányvonalai lényegében napjainkig változatlanok, és egyre inkább kiteljesednek, sőt a jólétet, a jóllétet, a boldogságot vizsgáló kutatások is mind az első helyekre sorolják az északi országokat. A kutatók számára sem világos, hogy milyen társadalmi változás indokolja a gyermekvállalási magatartás átalakulását, és különösen a drámai finn adatokat nehéz értelmezni (1,35 a TTA 2019-ben)[2]. A felmerülő  magyarázatok között megtalálhatók a stabil párkapcsolat kialakításának nehézségei, a főképp alacsonyabb végzettséget igénylő munkahelyek rugalmatlansága, a családalapítás miatti jövedelemkiesés és a családok gazdasági megfontolásai is. Más felmérések azonban azt is mutatják, hogy a finn családok közül egyre többen választják vagy fogadják el a gyermektelenséget, illetve népszerűbbé válik az egygyermekes családmodell. Vagy, ahogy a tanulmányban is felteszik a kérdést, lehet, hogy át kell gondolnunk a szociálpolitika és a demográfia közti kapcsolatot.

 

 

[1] https://read.dukeupress.edu/demography/article/58/4/1373/174063/Not-Just-Later-but-Fewer-Novel-Trends-in-Cohort

 

[2] All-time low period fertility in Finland: Demographic drivers, tempo effects, and cohort implications

Julia Hellstrand,Jessica Nisén &Mikko Myrskylä https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/00324728.2020.1750677

 

Szombathelyi Szilvia