Az elmúlt évtizedekben a fejlett országokban megnőtt az érdeklődés a természetes gyógymódok iránt. Ennek egyik jele, hogy ezekben az országokban az orvosi egyetemeken és a különböző tanfolyamokon sokan tanulják a természetes gyógymódokat. Az elmúlt év végén az „Éghajlatváltozás és egészség” programban megvizsgáltuk, hogy Magyarországon az egyetemek oktatói és a természetgyógyászati tanfolyamok vezetői milyen tapasztalatokat szereztek a természetgyógyászat hazai helyzetéről.  Írásunkban a kutatás első eredményeit mutatjuk be.

Egy, az Európai Unió támogatásával 2010 és 2012 között 39 országban végzett természetgyógyászati kutatás eredményét a kutatás vezetői röviden így foglalták össze: „A komplementer és alternatív gyógymódok népszerűek Európában, de tanulmányozásuk nehéz.” A kutatás honlapján pedig ez olvasható: „Általában az európaiak elfogadják az alternatív gyógymódokat. Ezen szolgáltatások igénybevétele exponenciálisan megnőtt az utóbbi évtizedekben.” (CAMBRELLA, 2012) A természetes gyógymódokkal foglalkozó hazai kutatások is ehhez hasonló eredményeket mutatnak. 

A 2020-ban elkészített „Éghajlatváltozás és egészség” jelentés bemutatta, hogy a rendkívüli időjárási események és más kockázatok megnövelték az egészségügyi intézmények sérülékenységét, és azt is, hogy az egészségügyi intézmények működése hozzájárul az ökológia kockázatok növekedéséhez. A természetes gyógymódok - amelyek egy része rendkívüli helyzetekben is használható - hozzájárulhatnak a sérülékenység csökkentéséhez, és - mivel a legtöbb módszer természetet terhelő hatása alacsony - csökkenthetik a gyógyítás ökológiai kockázatát is. Ezért tartottuk fontosnak a természetes gyógymódok hazai helyzetének vizsgálatát. Ebben a kutatásban a természetes gyógymódok oktatásában résztvevő szakemberekkel készített interjúk felhasználásával mutatjuk be a Magyarországon kialakult helyzetet. A kutatás egyik része az egyetemi képzéssel foglalkozott, ezért néhány oktatót arra kértünk, hogy személyes tapasztalataik alapján válaszoljanak a kérdéseinkre. Az egyetemek közül jelenleg a Pécsi Tudomány Egyetemen és a Semmelweis Egyetemen az Integratív Medicina Tanszék, illetve tanszéki csoport kertében folyik ilyen képzés, ezen kívül más egyetemeken a hallgatók felvehetnek ezzel a kérdéssel foglalkozó tárgyakat.  Az elkészült interjúkban Dr. Hegyi Gabriella, Dr. Lipóczki Imre, Dr. Szalkai Iván és Dr. Zupkó István számolt be az egyetemi tapasztalatairól.

 Az országban jelenleg közel 100 intézmény tart természetgyógyászati tanfolyamokat, amelyekről azonban eddig nem készült átfogó elemzés, így a közöttük lévő különbségekről nincs áttekintésünk. Ezért az ország különböző városaiban dolgozó olyan szakértőket kértünk fel a kutatásban való részvételre, akik vezető szerepet töltenek be a természetgyógyászok képzésében, és akik ezen a területen több éves vagy több évtizedes tapasztalattal rendelkeznek. A következő szakemberek válaszoltak az interjúban feltett kérdésekre: Árendás László, Bánszky Judit, Csizmadia Ágnes, Daróczi Zoltán, Dr. Forrai Márta, Dr. Sal Péter, és Vereb-Kató Henriett.

Az interjú első kérdése, amelyet ebben az írásunkban elemzünk, így szólt: Az elmúlt 10 év tapasztalatai alapján hogyan változott a különböző természetes gyógymódok tanulása iránti érdeklődés Magyarországon?  Ezen a téren van-e valamilyen különbség az orvosok és a nem orvosok között?  Ennek/ ezeknek a változásoknak mi lehet a magyarázata?

Az erre a kérdésre kapott válaszok legfontosabb megállapításai a következők:

• A felkért szakértőktől kapott válaszok megerősítik a korábbi kutatások eredményeit: Magyarországon folyamatosan nő az orvosok, az egészségügyi szakdolgozók, az orvostanhallgatók és a társadalom tagjainak érdeklődése természetes gyógymódok iránt.
• Mivel az orvosi egyetemeken ma még nehezen érhetők el a természetgyógyászati képzések, az érdeklődő orvosok és egészségügyi szakdolgozók egy része a természetgyógyászat iránt érdeklődő emberek számára meghirdetett tanfolyamokon vesznek részt. Az elmúlt 10 év tapasztalatai alapján a tanfolyamok hallgatóinak csak néhány százaléka orvos, viszont az egészségügyi szakdolgozók – például dietetikusok, gyógytornászok – egyre nagyobb számban vannak jelen a képzéseken.
• Az állami egészségügyi ellátás kereti között azok az orvosok, akik ismernek természetgyógyászati módszereket, a kórházakban és a rendelőintézetekben csak ritkán tudják alkalmazni ezeket. A megkérdezett szakemberek tapasztalatai alapján a körzeti orvosok közül többen használják az alternatív gyógymódokat.
• A magán-egészségügyi ellátásban ma már egyre gyakoribb a természetes gyógymódok alkalmazása.
• A természetgyógyászati végzettséggel rendelkező szakemberek egy része vállalkozói keretek között használja ezt a tudását, de sokan azért végzik el a tanfolyamokat, hogy saját maguk, családjaik vagy ismerőseik körében alkalmazzák a megtanult gyógymódokat.
• A szakemberek tapasztalatai alapján a betegek körében is emelkedett a természetes gyógymódok felé fordulók száma, aminek az egyik oka az lehet, hogy nagyon távoli időpontokat kapnak az állami egészségügyben.
• A természetgyógyászok egyre nagyobb részt vállalnak a gyógyító-megelőző feladatok ellátásában.

 

Mindezek a változások hozzájárulhatnak az egészségügyi intézmények sérülékenysége és az ökológia kockázatok csökkentéséhez, ezen kívül  egyúttal hozzájárulhatnak az egészségügyi ellátás és a gyógyító-megelőző feladatok biztonságos ellátásának növeléséhez is.

 

Antal Z. László és Koltay Erika

 

 

Források:

Antal Z. László - Ferencz Zoltán - Dr. Páldy Anna (szerk.:) „Éghajlatváltozás és egészség” jelentés (2020) https://szociologia.tk.hu/2020-eghajlatvaltozas-es-egeszseg-jelentes

Az alternatív medicina (2016) A Závecz Research felmérése az Index megbízásából

https://index.hu/tudomany/2016/12/12/magyarorszag_nem_hisz_az_orvostudomanynak/

Bobvos J és Páldy A: „Zöld egészségügy” – Célkitűzés és megvalósítási lehetőségek. Egészségtudomány 2021(4) https://doi.org/10.29179/EgTud.2021.4.37-48

CAMBRELLA - Final Report Summary  (A pan-European research network for complementary and alternative medicine (CAM)) https://cordis.europa.eu/project/id/241951/reporting https://www.karger.com/Journal/Issue/257354 (Vol. 19, Suppl. 2, 2012

Eőry Ajándék dr. és szerzőtársai: Az integratív medicina képzésének hazai koncepciója nemzetközi minták alapján, Orvosi Hetilap, 2020; 161(27): 1122–1130. https://doi.org/10.1556/650.2020.31754

Koltay Erika: Népi orvoslás-és természetgyógyászat. In: Lázár Imre-Pikó Bettina (szerk.) Orvosi antropológia. 2012: 187-203. Medicina Könyvkiadó

WHO traditional medecine strategy 2002-2005