Egy éve működik Integratív Medicina Tanszéki Csoport a SOTE-n
Az integratív medicina több területen is új koncepció megvalósítására törekszik az egészségügyi ellátásban, a jelenleg domináns szerepet betöltő „betegközpontú gyógyítás” helyett a „személyközpontú modellt” alkalmazza, hiszen a személy felelős a saját tetteiért és viselkedéséért. A személyközpontú modellben a beteg aktív résztvevője az ellátásának, beleértve a döntési folyamatot is. Az integratív medicina alkalmazásának előnye az is, hogy az orvostudományi és komplementer gyógymódokat terápiás együttműködés keretei között használják, mind megelőzésben, mind pedig a gyógyításban. A közelmúltban indult képzés elvégzése után a szakorvosok „természetgyógyásszal együtt dolgozó orvos” végzettséget és különböző természetgyógyászati képzettséget szerezhetnek.
Az „Éghajlatváltozás és egészség” jelentés egyik fejezetében és a hírlevél korábbi számaiban már írtunk arról, hogy a fejlett országokban az elmúlt évtizedekben megnőtt az érdeklődés a természetes gyógymódok iránt, és arról is, hogy ezekben az országokban az alkalmazott gyógyító módszerek sokszínűvé váltak. Ennek köszönhetően a gyógyulni vágyó emberek egyszerre több különböző gyógymódot használhatnak, de az orvosok és a természetgyógyászok közötti ellentétek miatt ezt gyakran nem mondják el az őket kezelő orvosoknak. Az integratív medicina csökkentheti az emiatt kialakuló feszültségeket, hiszen az egyik célja az, hogy együttműködést alakítson ki az orvostudományi és a természetes gyógymódok között. Ezért különösen jó hír, hogy 2020. január 1-én a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékén megalakult az Integratív Medicina Tanszéki Csoport, amely a képzés mellett az integratív medicina gyakorlati alkalmazásával is foglalkozik. A csoport vezetője, Eőry Ajándék, kilenc kollégájával együtt jelentette meg „Az integratív medicina képzésének hazai koncepciója nemzetközi minták alapján” című tanulmányt az Orvosi Hetilapban, amelyből megismerhetjük az integratív medicina kialakulásának történetét, jellegzetességeit és azt is, hogy milyen végzettséget szerezhetnek az itt végzett szakorvosok.
Tanulmányukban a szerzők bemutatják az integratív medicina történetét és a használata mellett szóló érveket. Az integratív medicina „előzményének” tekinthető komplementer medicina egyetemi oktatását az Amerikai Egyesült Államokban a társadalmi érdeklődés növekedése miatt az Arizonai Egyetemen vezették be először,1993-ban . A társadalmi érdeklődés folyamatos növekedésére utal, hogy öt év múlva már az egyetemek közel kétharmada végzett oktatást ezen a téren. Európában egy 1999-ben készült felmérés adatai alapján a kérdésekre válaszoló orvosi egyetemek 40%-a nyújtott képzést ezen a téren. A változás jele az is, hogy ma már Magyarországon mind a négy orvosi egyetemen megkezdődöttek ezek a képzések. Egy 2007-ben megjelent tanulmány az amerikai egyetemek tapasztalatai alapján 10 pontban foglalta össze, hogy miért is kerültek be a komplementer eljárások az orvosképzésbe. Ezek közül az első három a következő: a komplementer terápiák használata növekszik az országban; az oktatással az egyetemek kormányzati, törvényi vagy egyéb felhívásokra reagálnak; szükséges, hogy a beteg és az egészségügyi ellátó személyzet
között a kommunikáció javuljon ezen a téren.
Szociológia szempontból ez azért jelentős változás, mert egy jó példa arra, hogy egy intézményrendszer rugalmasan reagál a változó társadalmi igényekre, és arra is, hogy milyen jelentős társadalmi változásokhoz vezethet a társadalmi igények változása.
Az integratív medicina licenc képzése a nemzetközi gyakorlat alapján öt nagy pillérre épít: a kommunikációs alapok és az interprofesszionális menedzsment megteremtésére, az életmód-változtatásra (táplálkozás, testmozgás), a fitoterápiára (és ezen keresztül az öngyógyításra és az interakciókra), a test-elme kapcsolat gyógyító szerepére és egy tradicionális holisztikus gyógyítórendszerre, a hagyományos kínai orvoslásra.
A képzés révén kialakítható a tudományos bizonyítékokon alapuló együttműködés tu
dásbázisa, miközben a XXI. század igényeit szem előtt tartva, interprofesszionális együttműködés keretei között hozzájárul a betegek gyógyulásának optimalizálásához.
A licenc bevezetésének négy célja van:
1) A prevenciós szemlélet erősítése.
2) A gyógyítás optimalizálása – kifejezetten krónikus, többféle betegségben szenvedő betegek esetében.
3) A beteg-együttműködés és a betegbiztonság javítása.
4) A szakorvosok kiégésének megelőzése és a hivatástudat, motiváció felélesztése, megerősítése.
A hírlevélben azért is foglalkozunk a természetes gyógymódokkal, mert ezek a gyógymódok hozzájárulhatnak az egészségügyi ellátás ökológia terheinek csökkentéséhez. Az eddig leírtak mellett azért is tekintjük a csoport megalakulását jó hírnek, mert kitűzött céljai mellett ehhez is hozzájárulhat az Integratív Medicina Tanszéki Csoport.
Antal Z. László
Forrás: Eőry Ajándék dr. - Szabó János dr. -Csik Ivett dr. -
Csupor Dezső dr. - Sőti Csaba dr. - Kalabay László dr. - Varsányi Péter -
Komsa Ildikó - Eőry Ajándok dr. -Torzsa Péter dr. : „Az integratív medicina képzésének hazai koncepciója nemzetközi minták alapján”, Orv Hetil. 2020; 161(27): 1122–1130
Elérhető: http://publicatio.bibl.u-szeged.hu/19074/1/17886120-OrvosiHetilapAzintegrativmedicinakepzesenekhazaikoncepcioja_nemzetkozimintakalapjan.pdf